Az internet (elsősorban a világháló formájában) a kilencvenes évek végére terjedt el annyira, hogy elkezdjen meghatározó tényező lenni a világban. 2000-ben durrant ki a dotcom-lufi, amikor is úgy tűnt, hogy vége a digitális világ térhódításának, az múló divat volt csupán. Ma már tudjuk, hogy akkor kezdődött igazán: 2004-ben indult a Facebook, 2007-ben került piacra az iPhone, 2009 óta van BitCoin, 2010-ben volt az első Uber-utazás, a ChatGPT-t feltaláló OpenAI 2015-ben alakult, és legkésőbb a 2020-ban a világot maga alá gyűrni kezdő pandémia alatt mindenki megtanulta, mi az a home office és videóhívás.

2025-re eljutottunk oda, hogy a hírekben rendszeresen azzal ijesztgettek minket kutatók, elemzők és válogatott okoskodók, hogy a szoftver emberré lesz, a mesterséges intelligencia pedig elveszi a munkánkat, átveszi a hatalmat, és egyéb válogatott gazságokat tesz velünk. Ekkor kezdtem el írni az Új Paradigma hírlevelet azzal a céllal, hogy megértsem, mi történik körülöttem.

A tíz hónap alatt, amíg aktív volt a projekt, 53 írást közöltem összesen majdnem 90 ezer szóval. Mivel ezek egy aktív elmélkedés folyamatos lenyomatai voltak, jelentős részük – mondjuk úgy – eldobható. Átválogatva, szűrve, és új sorrendbe rakva viszont egy része a szövegeknek hasznos, és reményeim szerint útikalauzként szolgál a digitális technológia társadalomra és egyénre gyakorolt hatásának megértéséhez. Ezeket a szövegeket tartalmazza ez a füzet.

Az első rész, a Kisesszék, az alapokról szól. Ezekben az írásokban vezetem be a magyarul egyelőre kevéssé ismert médiaökológiai hozzáállást, valamint néhány fontos alapfogalmat, elméletet és megalapozott munkahipotézist a digitális világról. Írok például arról, miért marketingfogás a mesterséges intelligencia mint kifejezés, és ez hogyan okoz ma problémákat; vagy arról, hogy miért hirdetésalapú lett az internet nyerő üzleti modellje, és ez milyen következményekkel jár; és arról is írok, hogy a végtelen információ és a figyelmünkért folytatott harc szorításában nehéz teljes életet élnünk, de néhány alapelv segítségével elkezdhetjük visszavenni az irányítást. Itt kapott helyet a hírlevél legnépszerűbb írása is Veszélyben érzed a munkád a technológia miatt? Legyél bölcsész! címmel, ami sokakból erős ellenérzést váltott ki, amikor megjelent. A provokatív cím mögött azt taglalom, hogy a korszak technológiai környezete meghatározza azt, milyen tudást értékel a társadalom, és ez most minden jel szerint mély átalakuláson megy keresztül – aki pedig kimarad, azzal sajnos tudjuk jól mi történik.

A második rész, a Hírnapló, a médiaökológiai kereteket alkalmazza a világ történéseinek jobb megértéséhez. Hétről-hétre értelmeztem a híreket és megjelenéseket, ebből válogattam össze a legsikerültebb szövegeket hat kategóriában: társadalom, munka, hatalom, tudás, identitás, kultúra. Van itt szó sok mindenről Leó pápa gondolataival kezdve a munkahelyek és a politikai gazdaságtan lehetséges átalakulásán át az OnlyFans- és TikTok-sztárokig. Sok gondolatot ezekben a hírnapló-bejegyzésekben volt lehetőségem kifejteni, ezért legalább annyira fontos írások ezek, mint a kisesszék. Mivel útikalauznak szántam az Új Paradigmát, emiatt elengedhetetlen, hogy a meglátások ne csak elméletben legyenek érdekesek, hanem alkalmazhatók is legyenek a világ folyamatainak értelmezésében. Néhány szöveget az eredeti megjelenéshez képest módosítva közlök itt. Megkíséreltem kiszedni minden olyan részt belőlük, amely a hírlevél-formátum miatt került bele (köszönés, feliratkozásra buzdítás), vagy a hírlevélről szól (korábbi eredmények, mi várható a jövőben). Ha maradt ilyen elem a szövegekben, az már csak azért is teljes mértékben az én hibám és felelősségem, mert nem dolgozott szerkesztő (vagy bárki más) a füzeten.

Nem végleges ez az útikalauz. Nem állítom, hogy rendelkezem a végső válaszokkal (de mennyire nem!). Elkezdtem felfedezni egy új világot, a digitális technológia által létrehozott világot. Ez egy elsősorban személyes indíttatású felfedezés, egy, az ezredforduló előtt röviddel született, ezért a digitális világgal párhuzamosan felnövő fiatal író nézőpontjából. A határgeneráció tagja vagyok, így szót értek azokkal, akik az analóg világban nőttek fel, egy részem ráadásul vissza is vágyik oda (ó, a gyermekkor!). De természetesen mozgok a digitális világban, készségszinten használom az újításait, magaménak tudom az előnyeit, és érzem bőrömön a hátrányait is. Ebben a határmenti káoszban kíséreltem meg rendet csinálni a magam számára. Ez a füzet ennek a rendrakás-kísérletnek az eredménye, amely sokkal inkább alaptábor, ahol meg tudunk pihenni hegymászás közben, mint a csúcs maga. Óvatosságra intek (elsősorban magamat intem) tehát a zászlók kihelyezésével.